Márciusi motorozás

Úgy döntöttem, hogy nincs más hátra, mintsem előre, megkezdjük a 2012-es motorozási szezont. Hazahoztam a szerszámot, ami tökéletesen fel lett készítve az idei szezonra. Kicseréltük az első teleszkópban az olajat, zsíroztunk, láncot kezeltünk, kipolíroztuk a harci sérüléseket, egyszóval ki lett pofásítva az eszköz. Új színt kapott a bukócső, és ha lesz egy kis időm, akkor a középállvány is.
Az idei szezon úgy néz ki, hogy korán nekiindul, ugyanis 18-án már csodaszépen süt a nap, és olyan jó a hőmérséklet, hogy szinte csalogat egy jó kis mocizásra. Nem tanakodtunk Sanyival sokat, hanem rögtön úgy döntöttünk, hogy elugrunk egy kicsit Román barátainkhoz. Konkrét úticél nincs, csak megyünk mindenféle terv nélkül. Imádok így menni az fix. Vasárnap lévén bíztam hozzá, hogy román barátainknál kamion-stop van, így nem lesznek sokan az úton. A román kamion-stop magyarra fordítva annyit jelent, hogy nem 1000db kamion van 1 kilométeren, hanem csak 750. Szép lassan csurogtunk Déva felé, bízván abban, hogy nem kell a rend éber őreinek gyorshajtási bónuszt fizetni. Szerencsére csak 1 helyen mértek, és a szemből jövők azt is levillogták időben. Ráadásul mi jólszituált motorosok vagyunk, úgyhogy mindíg a megengedett sebességgel hajtunk. Nincs zehózás.
Dévát délután 2 körül érjük el, tekintettel arra, hogy 10:30-kor indultunk. Mivel soha nem másztuk meg Magos Déva Várát, így itt a ragyogó alkalom, hogy ezt megtegyük. A mászás helyett a felvonót választjuk, mert az gyorsabb mint a lábhajtás. Villámgyorsan felvisz a felvonó, és a panoráma szépsége kárpótol bennünket a mászás kihagyása miatt. Csinálok egy pár fotót, amolyan igazi "fészest", de az olvasókat most megkímélem így nem teszem fel. Megpróbáljuk megkeresni Kőmíves Kelemenné földi maradványait, de attól tartok, hogy soha nem találjuk meg a hamvakat. Szívesen szippantanánk egy kis friss levegőt, de mindenfelé égnek az avartüzek, így csak a füst marad. Valami oknál fogva erősen ég mindenfelé a gaz, a tűzoltók meg rohangálnak fel s alá. 1-2 mezőgazdasági melós is tüzeli a szármaradványt, és gondolom abból is van gond, hogy ellegel a tűz. Ha ezt látná az (p)unio, tuti megvonnák az összes pénzt a románoktól. :-)))
A várazás után Sanyi megitatja a mocit, és már szállunk is hazafelé. A hazaúton látunk szép havas domboldalakat, meg jó kátyús utakat, de engem valahogy mindíg lenyűgöz a román szegénység és egyszerűség. Szeretek ide jönni. Vârfurile-ben meg kell állni nekem is, mivel a cucc kiitta az összes benzint a tankból, és itatni kell nekem is. A román Lukoil és a hazai benzinárakból ismét a Román jön ki győztesen. 55Ft a literenkénti nyereség. :-)
Az itatás után, a lemenő nap fényénél egy kicsit rákapcsolunk, hogy legalább a dombok közül kiérjünk, mire ránkesteledik. Sikerül. Kisjenő előtt már sötét van, úgyhogy jól jönnek a halogén reflektorok. A határ előtt még utoljára teletankolom a mocit, az "olcsóból". Este fél 8 körül gördülök be a nagykapun, és támasztom le a mocit. Nagyon jó volt, és már nagyon hiányzott. Valahogy mindíg kikapcsol, és megnyugtat a mocizás. Jobb hobby ez, mint bármi más...
543kilcsit mentünk, és szuper volt.
A 2012-es szezont ezennel megnyitottá nyilvánítom!

Utunk: http://spotwalla.com/tripViewer.php?id=42cd4f658dedf2c24