Blog - szeptember 2012

Slavonski Brod

Dubrovnik

Dubrovnik
A szálláson van reggeli, de nem büfé jellegű, úgyhogy rendelek 2db főtt tojcsit, egy kis sajtot, és már eszünk is. A reggeli után úgy döntök, hogy körbemotorozzuk a Lovcen nemzeti parkot, ami Kotor mellett van. A szerpentinen felkaptatva gyönyörű látvány fogad. A felhők fölött vagyunk, és igen, itt mindig kék az ég. Megállok egy útszáli bódénál, hogy valami innivalót vegyek. Az árus nem tud angolul, de egy „kolléga” segít fordítani. Egy harmadik hombre éppen ujjlenyomatot vesz a pálinkás üvegekről, így azt feltételezem, hogy lopás volt.

Kotor
A teljesen kihalt szálloda éttermében elfogyasztjuk a reggelit, és örömmel konstatáljuk, hogy rajtunk kívül alig van 1-2 turista. Erősen vége van a szezonnak, és ez látszik az ember mennyiségen is. Szép komótosan felpakoljuk a motort, és nekifogunk a Montenegroba vezető útnak. Az albán táj gyönyörű, de szemmel látható a szegénység. Ahogy elhagyjuk a tengerpartot, jönnek a poros és éppen felújításra váró utak. Van olyan is, ahol éppen most dúrják, fúrják és kalapálják az aszfaltnak csak igen erős túlzással nevezhető „valamit”. A folyamatos locsolásnak hála, a motorom és én is úgy nézek ki, mint akit a saras fürdőből emeltek ki.

Durres
A közepesnek mondható reggeli után felkerekedünk, és Attila barátom tanácsát megfogadva felderítjük a Sar Planina nemzeti parkot. A hegyek nem túl magasak, megállnak egy 1500 méternél, de a táj az valami fantasztikus. Szuper kanyarok, és szűk út visz a hegyek oldalában. Katonákat szinte nem is látni, úgyhogy vidáman kanyargunk. Sajnos Kosovo elég kicsi úgyhogy gyorsan keresztül szaladunk rajta. A határt Vrbnica után lépjük át, és a legnagyobb csodálkozásomra az ügyintézés nem volt több, mint 2 perc. Nemhiába Európában vagyunk, és nem Iránban.

Prishtine
Úgy döntöttem, hogy kiveszünk egy hét szabit, és egy kicsit motorozunk a Balkánon. Az első országunk Szerbia. az út a szokásos. Az autópálya Nis előtt egy kicsivel véget ér. Az úton egy Cseh BMW-s brigáddal csapatom egy 60-70 kilcsin keresztül. Én vagyok az utolsó, és keményen 120km/h -val száguldunk. Nis után letérek a pályáról, és becélozzuk Kosovot. Remélhetőleg kevés nyugati turista lesz Pristinában, úgyhogy semmi pénzért nem hagynám ki a KFOR "bázisállomásának" szánt országot.

Gyomaendrőd
Még tegnap elhatároztam, hogy korán indulok haza, mert a kamionok ezren lesznek 1 kilométer úton. Ezzel szemben reggel 9kor még javában szürcsölöm a kávét Palival. A motor felcuccolása után, háromnegyed 10kor sikerül nekifognom. A reggel meglehetősen csípős, és majdnem fázom is. Úgy döntök, hogy felveszem a hosszú ujjas "pólót" a kabát alá, és abban nyomatom. Tusnádon megállok a borvíznél, és megtöltöm a kulacsom. A víz fantasztikus. Imádom.

Mikóújfalu
Ma kizárólag csak a nyaralásnak, és a relaxálásnak fogunk élni. Kicsit szipogva sikerül felébrednem, ugyanis Újfaluban nem 30fok van éjjel, hanem csak 7, és én természetesen nyitott ablaknál alszom. Palival kitaláltuk még tegnap este, hogy felmegyünk Sepsibükszádra egy kicsit pecázni. Így is teszünk. Sajnos a halak szabadnapon vannak, így csak beszélgetünk, és bámuljuk az úszókat a vízben. Meg sem mozdulnak.

Mikóújfalu
Sajnos kiszáll az álom a szememből, mikor még teljesen sötét van. Pakolászok, mosakaszom, rendezem a holmikat, és egy kicsit még visszafekszem szundizni. Egységnyi idő elmúltával felkelnek a többiek is. Komótosan elfogyasztjuk a reggelit, és a fogmosi után elkezdődik az újabb nap. Ruse felé veszem az irányt, ahol remélhetőleg bebocsájtást nyerek a lánnyal a Románokhoz. Russe után közvetlenül a határ jön, ahol azonnal előre vesznek, mivel a leánynak nem kell se hídpénz sem pedig úthasználati díj.

Idilevo
Reggel 8kor az indulásnál, egyedül az öreg van ébren, akivel tegnap bájcsevegtem egy kicsit. Felcuccolom a csajt, és a mai nap a kezdetét veszi. A mai úti cél Idilevo Bulgáriában. Az első dolog, amit meg kell csinálni, az a csajszi átjuttatása Ázsiából Európába. Ez nem nagy dolog, ugyanis Canakkale-ban átviszi a komp semmi perc alatt. Az úton egy gyors tankolás, mert a tegnapi 10 litert pik-pakk kiitta a tankból a szerszám. Megveszem, a remélhetőleg utolsó 580 forintost, és már nyomulok is Canakkale felé.