Augusztusi mocizás #14

Kermānshāh

Sajnos el kell hagyjam Isfahant, bármennyire is szeretnék még maradni. A nem túl korai indulás után szépen komótosan haladok az esti megállóm felé. Az útok csak kétszer állítanak meg a rendőrök, így aránylag gyors a haladás. Hamadan előtt sikeresen szétázok, ami itt annyit jelent, hogy agyagos lé folyik mindenhonnan. A tempó rögtön visszavéve gyök/2 -re, nehogy a fincsi csúszós aszfalton leugorjon a plezúr a mociról és a könyökömről.

Hamadanban van super benzin, így gyorsan megállok egy teli tankra, mert a leány csak a supert szereti. Kicsit finnyás a lelkem, de sebaj. A benzinkút mögött van egy fincsi autómosó, úgyhogy gyorsan lecsapatom az iszapot a bicajról. Szinte olyan lett, mint ha új lenne. :-)
Kb. négy óra után egy kicsivel érem el a mai szállást, ahol az utolsó riálomat is odaadom a szobáért. Holnap valahonnan riált kell szerezni, mertugye itt nincs bankkártya, csak a helyieknek. Alvás előtt megeszek egy rozéra sült csiken-mix-kebabot, aminél az a szerencse, hogy indulás előtt a fogdoktornő megreparálta a fogsorom, így valamennyire meg tudom rágni, a néhol még kotkodácsoló vacsorát. Amúgy nincs rossz kaja, csak megfelelően éhesnek kell lennie a beutaltnak.
Juteszembe: A mai második megállómat a rendőrök úgy hajtották végre, hogy csak dudáltak, és furcsán integettek. Először azt hittem, hogy csak köszönnek, de nem. Feltett szándékuk volt, hogy megállítsanak. Adtam nekik a szórólapból amit hoztam, majd elengedtek. Ami még egy kicsit furcsa, hogy minden rendőri megállításnál kézfogás van. Búcsúzásnál is. :-)
Lassan haver leszek a helyi rendőröknek...